Kicsi emberke erre járt,
Már rég megunta a banánt.
Előhúzta a bicskáját,
Hogy megölhesse önmagát.
A bicska kinyílt zsebében,
Lábát vágta le véletlen.
Mentők vitték a kórházba,
S magára hagyták egy ágyban.
Ő pedig fogott egy szikét,
Majd lassan levágta fejét.
(K. László)
Én vagyok a sárga ember,
Kinek a vér a kedvence.
De megeszem én a húst is,
Ami persze, hogy emberi.
Az én nevem lidérc koma,
Mivelhogy embertől van az
Energia, amit szépen
Ki szoktam szívni belőled.
(K. László)
Én vagyok a kék emberke,
Ki kicsi, de mégis megesz.
Szeretem az emberhúst is,
Bár az emberek nem fincsik.
A kedvenc italom a bor,
De mégiscsak az a finom,
Ha szétcincálod az embert,
S véres húsát megeszed.